2012. szeptember 18., kedd

The Expendables 2

Retro-zúzás #2

Két évvel ezelőtt került a mozikba Sylvester Stallone pörgős retro-akciófilmje, A feláldozhatók. A kifejezés (expendable) a második Ramboból származik; olyan fickót neveznek így, akit meghívnak egy buliba, de végül senkinek nem tűnik fel és senkinek nem hiányzik, ha még sincs ott.

2012. szeptember 14., péntek

Ház az erdő mélyén


Jókat olvastam erről a filmről, sokan dicsérték, tele van méltató írásokkal az internet, így elhatároztam, hogy – bár nem szeretem a horror műfaját – megnézem, hadd látom, úgymond mennyit ér a Joss Whedon nevével fémjelzett alkotás.

2012. szeptember 7., péntek

I, mint Ikarusz

A kilencedik tanú

Jó politikai krimit készíteni legalább olyan nehéz, mint jó kémfilmet. Vagy jó képregény-adaptációt. Vagy akciófilmet. Drámát, horrort, thrillert, komédiát...
A politikai kriminek szem előtt kell tartania, hogy nem politológusok, hanem átlagemberek számára készül, ezért érthetőnek kell lennie minden összefüggésnek vagy utalásnak, ugyanakkor ügyelni kell a bemutatott információk mennyiségére is, hiszen ha túl sok mindent kell megjegyezni, túl sok apró kapcsolatot kell észben tartani, mindezt ráadásul két órán keresztül, miközben a szórakoztatás szintje nem ér el egy bizonyos szintet, akkor kezdődnek a gondok. A nézők figyelme lanyhul a követhetetlenné váló történet miatt, már nem tudni, „ki kivel van”, mi miért történik, és a cselekmény lassan elhomályosul.

2012. szeptember 3., hétfő

Ted

Maci a málnásban
Seth MacFarlane neve semmilyen módon nem kerülhető meg, amennyiben a Ted című vígjátékról van szó, hiszen egyrészt az említett úriember a híres-hírhedt Family Guy és Amerikai fater című animációs sorozatok atyja, melyek stílusa nem kicsit köszön vissza az életre kívánt plüssmaci kalandjaiban, másrészt viszont ez az első „nagy” filmrendezése, de persze ő írta a forgatókönyvet és hangját is ő kölcsönzi a címszereplőnek. A – finoman szólva – szabadszájúság, a különféle kulturális és filmes utalások, a politikai és egyéb vélemények, ill. állásfoglalások mind hozzátartoznak MacFarlane „fegyverzetéhez”, aki bár egyáltalán nem szívbajos, ha polgárpukkasztó és provokatív eszközöket kell használnia, azt sem felejti el, hogy animációs – és most már élőszereplős – agyszüleményeinek fontos eleme a szórakoztatás is.
Célszerű tehát ennek tudatában beülni a Tedre, mert ugyan ezen infók nélkül is meg lehet nézni, de nélkülük az ember könnyen lemaradhat valamilyen gegről (pl. nem ismer fel valakit vagy nem ért meg egy verbális poént).