Legózni jó, erről valószínűleg a világon sok millió gyerek vélekedik hasonlóan. A Lego ugyanakkor hatalmas biznisz is, és a dán játékgyárral társulni manapság már egyre inkább megéri, hiszen rengeteg terméket és/vagy szolgáltatást lehet eladni és/vagy reklámozni a kis műanyagfigurákkal. Nincs ezzel másképp a videojáték- és filmipar sem, ami már több mint 10 éve működik együtt a Legoval, ennek eredményeképp újabb és újabb animációs filmek születnek olyan ismert szereplőkkel, mint például Indiana Jones, a Star Wars-univerzum karakterei vagy éppen Monty Pythonék. A legújabb animációs film a DC-képregények figuráit vonultatja fel.
Miután Bruce Wayne elhappolta előle Az Év Embere-díjat, Lex Luthor elnök akar lenni, ezért szövetkezik a Jokerrel, hogy az olyan gázt állítson elő, amitől az emberek mind őrá fognak szavazni. Batman és Robin azonnal a nyomukba ered, hogy megakadályozzák a bűnöző duó üzelmeit, no meg hogy visszaszerezzék azt a nagy mennyiségű kryptonitot, ami Luthor szuperfegyverét működteti - és amit a Denevérbarlangból loptak el. Feltűnik a színen még Superman, de Kétarctól és a Macskanőtől kezdve a Csodanőn át egészen a Villámig sok más szereplő is bekapcsolódik a hajszába.
A film stílusa és története a Lego Batman 2 című játékon alapul, de nem egy motívum fedezhető fel a mozifilmekből is (pl. a fekete ruha, Arckham gótikus épülete, a vegyianyaggyár stb.).
Ez egy gyerekfilm, egyértelműen ők az elsődleges célcsoport. Azért emelem ezt ki ennyire hangsúlyosan, mivel a képregény-rajzfilmek nagy része inkább a tiniknek, ill. a fiatal felnőtteknek készül, ők azok, akik egyrészt értik a különféle utalásokat (sok történethez szükséges az adaptált képregény ismerete), másrészt - és gondolok itt az olyan alkotásokra, mint például a Justice League - The Flashpoint Paradox vagy a Superman: Unbound - korhatár szempontjából is beleférnek a "látottakba" (értsd: lövöldözés, verekedés, robbanások, esetenként vér és gyilkosság). A Lego Batman egy olyan rajzfilm, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb gyerekekkel megismertesse a DC világát - anélkül, hogy a komorabb hangvételű történetek "mély vízébe dobná őket".
Nincsen tehát különösebb agresszió, noha akad pár verekedés és nem kevés rombolás is (pl. Joker és Luthor óriásrobotja eléggé átrendezi Gotham City látképét), de a Lego-környezet miatt mindez megmarad a komikum szintjén. Sok vizuális/verbális geget és poént is beleszőttek a történetbe, amik felnőtt fejjel nézve nem különösebben viccesek (nagy részük legalábbis), de egy kisgyerek egészen biztosan remekül tud szórakozni a rengeteg blődségen.
Mindenképp érdemes kiemelni a pazar látványt, ami napjaink komputeranimációs technikájának kiválósága. A textúrák, a tárgyak, és a különféle fizikai szimulációk (zuhogó eső, lezuhanó kisebb-nagyobb Lego-darabok stb.) egyaránt lenyűgöző minőségűek. Az 5.1-es hangkeverés is szépen megdolgoztatja a házimozirendszert, a szinkronhangok derekasan teszik a dolgukat; az egyetlen ismertebb színész Clancy Brown (pl. Starship Troopers, A remény rabjai stb.), aki Lex Luthor hangját kölcsönzi. A legjobb szereplő szerintem a Joker, aki ezúttal sajnos nem az állandó hangján (Mark Hamill) szólal meg, de Christopher Corey Smith viccességben és orgánumában is ügyesen hozza a nagy előd szintjét.
A zenei világ elég erőteljesen idézi meg Danny Elfman klasszikus soundtrackjét, Superman feltűnésekor pedig John Williams főtémája hallható - amire amúgy egy poén is ki van hegyezve.
Ez egy gyerekfilm, egyértelműen ők az elsődleges célcsoport. Azért emelem ezt ki ennyire hangsúlyosan, mivel a képregény-rajzfilmek nagy része inkább a tiniknek, ill. a fiatal felnőtteknek készül, ők azok, akik egyrészt értik a különféle utalásokat (sok történethez szükséges az adaptált képregény ismerete), másrészt - és gondolok itt az olyan alkotásokra, mint például a Justice League - The Flashpoint Paradox vagy a Superman: Unbound - korhatár szempontjából is beleférnek a "látottakba" (értsd: lövöldözés, verekedés, robbanások, esetenként vér és gyilkosság). A Lego Batman egy olyan rajzfilm, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a kisebb gyerekekkel megismertesse a DC világát - anélkül, hogy a komorabb hangvételű történetek "mély vízébe dobná őket".
Nincsen tehát különösebb agresszió, noha akad pár verekedés és nem kevés rombolás is (pl. Joker és Luthor óriásrobotja eléggé átrendezi Gotham City látképét), de a Lego-környezet miatt mindez megmarad a komikum szintjén. Sok vizuális/verbális geget és poént is beleszőttek a történetbe, amik felnőtt fejjel nézve nem különösebben viccesek (nagy részük legalábbis), de egy kisgyerek egészen biztosan remekül tud szórakozni a rengeteg blődségen.
Mindenképp érdemes kiemelni a pazar látványt, ami napjaink komputeranimációs technikájának kiválósága. A textúrák, a tárgyak, és a különféle fizikai szimulációk (zuhogó eső, lezuhanó kisebb-nagyobb Lego-darabok stb.) egyaránt lenyűgöző minőségűek. Az 5.1-es hangkeverés is szépen megdolgoztatja a házimozirendszert, a szinkronhangok derekasan teszik a dolgukat; az egyetlen ismertebb színész Clancy Brown (pl. Starship Troopers, A remény rabjai stb.), aki Lex Luthor hangját kölcsönzi. A legjobb szereplő szerintem a Joker, aki ezúttal sajnos nem az állandó hangján (Mark Hamill) szólal meg, de Christopher Corey Smith viccességben és orgánumában is ügyesen hozza a nagy előd szintjét.
A zenei világ elég erőteljesen idézi meg Danny Elfman klasszikus soundtrackjét, Superman feltűnésekor pedig John Williams főtémája hallható - amire amúgy egy poén is ki van hegyezve.
Fontos tehát, hogy a saját keretei között vizsgáljuk ezt a filmet, hiszen ami egy felnőtt számára szórakoztató, az egy másik korosztálynak nem biztos (és fordítva). Kissé gyermetegek a figurák, elég egyszerű a történet és a cselekmény (bár egy érdekes fordulat akad), de a film így is simán beleillik napjaink átlagos gyerekmozijainak sorába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése