2014. március 14., péntek

Filmes robotok


A robot egy olyan elektromechanikai szerkezet, amely előzetes programozás alapján képes különböző feladatok végrehajtására. Állhat közvetlen emberi irányítás alatt, de önállóan is végezheti a munkáját egy számítógép felügyeletére bízva. A robotokra rendszerint olyan munkákat bíznak, amelyek túl veszélyesek vagy túl nehezek az ember számára, vagy egyszerűen túl monoton, de mégis nagy pontosságot igényel a feladat, ezért egy robot sokkal nagyobb biztonsággal képes azt elvégezni, mint az emberek.
A robot szó a szláv robota szóból ered, aminek jelentése cseh, a szlovák és a lengyel nyelvben szolgamunka, az oroszban pedig a munkát jelenti. Karel Čapek, cseh író használta először a mai értelemben vett robot szót az 1921-ben bemutatott R.U.R. című színdarabban. (forrás: Wikipedia)


Bármilyen meglepő, de robotok, pontosabban: olyan, akár emberszerű gépek, melyeket ma az egyszerűség és egyértelműség kedvéért robotnak neveznénk, közel sem a XX. században születtek, hiszen például időszámításunk előtt több száz évvel is esett már szó ilyen figurákról a különféle legendákban, mondákban vagy történetekben. Életre kelő, bronzból és agyagból készült szobrokról írt Homérosz és Platón, ott van egy közismertebb figura, a Gólem a XVI. századi Prágából, vagy a Hadaly nevű, táncoló, mechanikus asszony, akit kitalálója, Auguste Villiers de l'Isle-Adam 1886-ban már androidnak nevezett az egyik novellájában.
Az irodalomban se vége, se hossza a további "robotkaraktereknek", és ahogy az várható volt, a hetedik művészet, vagyis a film is hamar felfedezte magának e nagyszerű gépezeteket, hogy aztán a jó vagy gonosz szerepét rájuk osztva tűnjenek fel a mozik vetítővásznain.



Az első robotszereplőt nem is nevezték így, hiszen 1917-ben még nem létezett a szó ebben az értelemben, viszont egy ekkor készült némafilmben (The Clever Dummy) tűnt fel Ben Turpin előadásában egy mechanikus ember, "aki" a történet szerint a főszereplő helyébe lép.



Minden idők egyik leghíresebb robotjának színre lépésére mindössze 10 évet kellett várni: 1927-ben készült el Fritz Lang Metropolis című filmje, melyben Brigitte Helm bújt a fémkosztümbe. Az expresszionista sci-fi a trükktechnikák terén ma is hivatkozási alap, hogy az egyéb jelentőségéről már ne is szóljak.



A Flash Gordon-képregények 1934 óta hódítanak. A szőke hős, nyomtatott debütálása után alig két évvel, 1936-ban a tévében is bemutatkozott, és onnantól kezdve sokszor került összetűzésbe a gonosz Ming robothadseregével.



Az amerikai képregények ún. aranykorában (az 1930-as évek végétől az 1950-es évek elejéig) sok szuperhős találkozott robotokkal, amik ekkoriban jellemzően valamilyen őrült tudós szolgái voltak. Sok társához hasonlóan Superman is sokat harcolt mechanikus lényekkel - és nem csupán a képregények lapjain.



Az 1950-es évek leghíresebb robotja minden kétséget kizáróan Gort, A nap, amikor megállt a Föld című sci-fiből. A világűrből érkezett Klaatu segítőtársa hatalmas termetű, emberfeletti ereje van, "szeméből" pedig pusztító energiasugarakat képes kilőni.



Meg kell említeni az 1956-ban készült Tiltott bolygó robothősét, Robbyt is, ami (aki?) számtalan más filmben vagy tévéműsorban is feltűnt, ennek köszönhetően pedig egyike lett azon kevés gépfiguráknak, melyek még napjainkban is ugyanolyan népszerűségnek örvendenek, mint egykor.



Ha lehet így mondani, akkor az 1960-as évek szexuális szabadsága a robotokat is elérte, ugyanakkor ez volt az az idő, amikor egy élelmes író eljátszott a gondolattal, hogy milyen lehet egy géppel nemi kapcsolatot folytatni (hogy finoman fejezzem ki magam). Ennek egyik eredménye lett a Dr. Goldfoot és a Bikini-gép című mozi, és annak folytatása, a Dr. Goldfoot és a lánybombák, Vincent Price-szal a főszerepben. A James Bond-féle Goldfinger paródiájának szánt filmek ágyaztak meg a későbbi Austin Powers-sorozatnak is, melynek (eleddig) mindhárom epizódjában feltűntek hiányos öltözetű robotnők.



Ha egy franchise beindul, nehéz megfékezni - a hülye producereket, akik az utolsó fillért is ki akarják préselni egy figurából, és az sem számít nekik, ha eközben a földbe döngölik a karakter nimbuszát. Az óriási sikerű, és kultikussá vált Godzilla és King Kong sem kerülhette el a sorsát, és mindketten megütköztek gépesített alteregójukkal; elsőként szegény óriásmajom az ún. Mechani-Konggal, előbb 1966-ban egy animációs sorozatban, majd egy évvel később a King Kong escapes című filmben.



Bár hagyományosan vett értelemben nem robot, hiszen nincsen "teste", a 2001 - Űrodüsszeia főkomputere, HAL 9000 nagyon is fontos gépkarakter. Ő a (szó szerint?) lelke a Discovery One nevű űrhajónak. Sajnálom Dave, attól tartok, nem tehetem.



Az 1970-es években leáldozott az amerikai stúdiórendszernek, és beköszöntött "Új Hollywood" korszaka, amikor tehetséges, a korábbi filmkészítési és történetmesélési konvenciókkal szakító fiatalok vették át a stafétabotot. George Lucas első egész estés zsengéje, a THX1138 egy nyomasztó, orwelli világban játszódik, ahol van egy Nagy Testvér, szabad akarat viszont nem létezik, akinek pedig mindez nem tetszik, azzal a robotrendőrök beszélgetnek el. A korabeli közönség nem nagyon értette Lucas vízióját, a címszerepet viszont az ekkoriban még kezdő színésznek számító Robert Duvall játszotta.



A már említett japán szörnylegenda, Godzilla, renoméját többek között az 1973-as Godzilla vs. Megalon című örökbecsűvel is megpróbálta a Toho tovább rombolni. A filmben feltűnt többek között Jet Jaguar, Megalon és Gigan.



Szintén 1973-ból származik Michael Crichton Feltámad a vadnyugat című sci-fi-westernje, melyben a Yul Brynner által vezetett robotcowboyok és androidok lassan önálló életre kelnek.



Mechagodzilla először 1974-ben volt látható, és többek között Bionic Monster, Cosmic Monster, Mecha-G és Super Mechagodzilla néven is ismert. Bár azt hihetnék, hogy az ehhez hasonló lényeknek a '70-es, '80-as évekkel leáldozott, de nem, hiszen még 2003-ban is készült olyan élőszereplős Godzilla-film, amiben szerepelt ez az óriásrobot, igaz, egy már jóval modernebb változatban.



A Logan futása című film története ma is lebilincselő. Amikor a főhős és a vele együtt menekülő nő egy jégbarlangba jut, összetalálkoznak egy Box nevű robottal, aminek egyik feladata, hogy elfogja a városból megszökött embereket. A szerkezet jégbe fagyasztja áldozatait, Logannak azonban végül sikerül legyőznie.



1977 forradalmi év volt a moziiparban, ekkor készült el ugyanis minden idők legnagyobb szabású űroperájának első része, melyben csak úgy hemzsegnek a robotok. A Star Wars kulturális és szociális jelenséggé nőtte ki magát, és bár e filmsorozat kapcsán hajlamosak vagyunk csak Threepiot és Artut említeni, ha robotokról van szó, rajtuk kívül még számtalan más méretű, alakú, rendeltetésű gépezet látható az egyes epizódokban.



Két évvel később ismét ízelítőt kaphattunk abból, milyen az, amikor egy robot céljai nem éppen kedvesek - ugyanakkor el is gondolkodhattunk azon, mennyire felelős egy gép a saját tetteiért, és mennyi a programozó sara. Az Alien a sci-fi-horrorok máig egyik leghatásosabb klasszikusa, Ash szavai pedig napjainkban is ugyanolyan hátborzongatóak, mint a premier idején.



Ha szexi robotot kell mondani, akkor nem hagyható ki a felsorolásból Ilia hadnagy robotmása az első Star Trek-moziból. A filozofikus hangvételű filmben egy V'Ger nevű teremtmény az alkotóját keresi, hogy egyesüljön vele. Amikor az Enterprise űrhajó az útjába akad, egy android szondát hoz létre, hogy tanulmányozza a "szénalapú egységeket", vagyis az embereket.



A galaxis útikalauz stopposoknak című szatirikus sci-fi-regény egyik állandó szereplője Marvin, a paranoiás és olykor erősen depressziós tüneteket is mutató robot. Eredetileg Marshallnak hívták, és a regényben, a tévésorozatban, majd a filmváltozatban is másképp nézett ki, ám egy dolog nem változott: Marvin mindig lehangolt és szomorú, mert "bolygónyi méretű agya" ellenére csupán egyszerű feladatokkal van megbízva.



A Heartbeeps azért is említésre méltó alkotás, mert ezért a filmért kapta első Oscar-jelölését a legendás trükkmester, Stan Winston. A romantikus sci-fi két emberszerű robotról szól, amik "egymásba szeretnek", és megpróbálnak saját életet élni. Val szerepében a híres komikus, Andy Kaufman látható.



Bubo, A titánok harca bohókás gépbaglya Pallasz Athéné hasonló nevű szent madarának mechanikus mása, amit Héphaisztosz készített, hogy segítse Perszeuszt a küldetése során. A kedves figura még a 2010-es remake-ben is feltűnt egy pillanatra.



1982-ben készült el a világ egyik legérdekesebb és legtöbbet elemzett kultusz-sci-fije, a Szárnyas fejvadász, melyben fejlett androidok, ún. replikánsok a főszereplők. Az olykor zavarba ejtően elvont, sok agymunkát igénylő alkotásban fokozatosan elmosódik a határ ember és gép között, akár a könnyek az esőben.



Szintén önállóságra törekvő, és saját "életet" akaró robotokról szól az Androidok lázadása című film, melyben többek között Klaus Kinski letépett gépfején is borzonghatunk.



Bigyó felügyelő egy kiborg-rajzfilmfigura, aki mindenféle trükkös eszközöket és fegyvereket képes a testéből és a kalapjából kialakítani, autója pedig rendőrkocsivá tud átváltozni. A sorozat fő cselekményszála az, hogy a kissé bolondos rendőr Dr. Fondort, a szupergonosztevőt próbálja elkapni. Az 1983-ban született karakter kalandjaiból két mozifilm is készült.



Egy időben nagyon népszerű sorozat volt nálunk a Benji, Zax és a földönkívüli herceg című tévésorozat, melynek egyik szereplője egy nagy szemű, állandóan okoskodó, repülő robot, Zax, volt. Mintha E.T. és Wall-E közös gyereke lenne.



A Terminátor 1984-es felbukkanását egy lidércnyomás előzte meg, melyben az író-rendező, James Cameron többek között egy lángok közül kiemelkedő robotot képzelt el. E sokkoló jelenet bele is került a filmbe, folytatása pedig minden idők egyik legjobb akciómozija lett, és bár azóta a színvonal egyre lejjebb süllyed, a gépkarakter továbbra is a populáris kultúra fontos szereplője.



A Gyilkos robotok újabb jó példa arra, amikor a különböző gépek az által válnak életveszélyesekké, hogy alkotójuk saját, bűnös céljai érdekében ölésre programozza őket, avagy az ember felelőssége a robotok létrehozásában továbbra is megkerülhetetlen.



Daryl tulajdonképpen nem is teljesen robot, hanem egy 10 éves fiúnak látszó kiborg, hiszen gépagya embertestben rejtőzik. Az ún. Data-Analysing Robot Youth Lifeform nevű mesterséges intelligenciát a kormány hozta létre. Miután egy tudós segít neki megszökni, egy erdőben bújik el, ott találnak rá "nevelőszülei". Noha eleinte hétköznapi fiúként viselkedik, hamarosan felbukkannak Daryl múltjának szereplői, akik vissza akarják kapni a tulajdonukat.



A Halálos barát Wes Craven egy kevéssé ismert filmje, melyet két évvel az első Rémálom után készített. Géphősének neve BB, ám a főszereplő mégsem ő, hanem egy lány, aki egy balesetet követően kómába esik, ekkor BB feltalálója a robot mikrochipjét beépíti Samantha agyába, aki így visszatér, hogy bosszút álljon mindenkin, aki felelős a vele történtekért.



Ash után egy újabb emblematikus mesterséges személy tűnt fel az Alien folytatásában. Bishop az embereket segíti az idegenek elleni harcban, jól bánik a késsel, és még félbetépve is lenyűgözőek a reflexei.



Amikor egy robot nem akar az embereknek ártani, ehelyett saját életet szeretne, remekül lehet zsebkendő-gyűrögető és/vagy mosolygásra késztető filmet készíteni. A Rövidzárlat Johnny 5-öse eredetileg harci robotnak indult, ám egy villámcsapás hatására öntudatra ébred, és elkezdi felfedezni a világot. A mókás kis gépezet két saját filmben főszereplőként, egy rövid oktatófilmben pedig mellékszereplőként tűnt fel.



1987-ben két robottal is gazdagodott az egyetemes filmtörténet, holott egyikük nem is volt központi figura. Az elhunyt detroiti rendőr, Alex Murphy agyát géptestbe építik, ám a kezdetben sikeresnek tűnő Robotzsaru-program veszélybe kerül, amikor a páncélba zárt szellem elkezd felülkerekedni a gépi programozáson, ehhez viszont az ED-209-nek is lesz néhány szava. A modern Frankenstein-történetet nem is oly rég remake-elték, ami egész tűrhetőre sikerült, de az eredeti film továbbra is jobb.



Csoda a 8. utcában egy Steven Spielberg produceri felügyelete mellett készült film, melyben barátságos, földönkívüli robotok segítenek néhány szegény bérlőn, akik otthonuk lerombolása ellen küzdenek New York-ban.



A valaha készült legjobb sci-fi-paródiában, az Űrgolyhókban szerepel Dot Matrix, Thripio női megfelelője, Vespa hercegnő hűséges udvarhölgye. Az aranyszínű robotnak szintén van alteregója, továbbá rendelkezik beépített Veszélyben a szüzesség!-jelzővel is.



Amikor az eredeti Az emlékmás című filmben Doug Quaid bajba kerül a Földön, egy Johnny Taxival menekül az üldözői elől. Ez tulajdonképpen egy robotautó, melynek emberszerű sofőrje van, és szeret menet közben beszélgetni az utasokkal.



Egy másik, nálunk szintén nagy népszerűségnek örvendő, széria a Nehéz napok a Föld nevű bolygón, melynek főszereplője egy idegen harcos, akit koholt vádak alapján a Földre száműznek, ahol emberként kell élnie. Rehabilitációját egy leginkább valami repülő szemre hasonlító robot, Control felügyeli.



A testrablós-megszállós motívum paródiájaként lépett Bill és Ted helyére két robotmásolat a Haláli túrában. Bocs, Halál, vesztettél.



Nem minden folytatás rosszabb, mint az előző film, erre talán az egyik legjobb példa a Terminátor 2 - Az ítélet napja, melyben a T-800-as méltó ellenfelére akad a mimetikus polialoid "személyében", ami nem búbánat, hanem folyékony fém, amúgy pedig a T-1000 típusjelet viseli.



Tulajdonképpen robotnak tekinthető Wallace önműködő nadrágja is az azonos alcímű, második Wallace és Gromit-rövidfilmben, melyet Nick Park 1993-ban készített el az Aardman Stúdióval.



A '90-es években rendkívül népszerűek voltak a különböző robotos-androidos filmek, melyekben teljesen embernek tűnő gépek szerepeltek. A büdzsé persze nem mindig volt túl magas (értsd: nem mindenki engedhette meg magának egy T2 költségvetését), úgyhogy néhány kilógó dróttal és fémhatású protézissel elintézték a speciális effekteket, a forgatókönyvek lyukait pedig sok akcióval próbálták betömni. Az egykor sokkal jobb napokat látott Mario Van Peebles is android-bőrbe bújt a Solo című, méltán elfeledett, filmben.



A nemes egyszerűséggel csak Robotnak (vagy B9-nek) nevezet robot a Lost in Space című "űr-Robinson"-ban próbálta megsemmisíteni az azonos nevű család űrhajóját az 1998-as remake-ben, ami egy 1965-ben indult tévésorozat alapján készült. Érdekesség, hogy ez volt az egyik Jóbarát, Joey, azaz Matt LeBlanc mozis próbálkozásai közül a második (még a sorozat futása alatt), de nem nagyon jött be a számítása.



A kétszáz éves ember eredetileg Isaac Asimov novellája volt, a családi filmek koronázatlan királya, Chis Columbus rendezésében azonban egy nyálas mozifilm vált belőle, Robin Williams-szel a főszerepben. Asimov írása egy robot-inasról szól, "aki" évszázadokon át szolgál egy családot, végül pedig rájön, hogy az ember és gép között egyetlen különbség van: a halandóság. Andrew úgy dönt, hogy ő is így akar "deaktiválódni", ehhez azonban egy bíróság beleegyezésére is szükség van.



A Mátrix-trilógia polipszerű Őrszemei kissé ugyan háttérbe szorulnak az Ügynökök mellett, ám a legfőbb gépi hatalom mechanikus csatlósai így is életveszélyesek Zionra és Morpheus csapatára.



A Vörös bolygó lehetett volna jó (jobb) film, amennyiben normális forgatókönyvet írnak hozzá, így viszont csak egy átlagos, menekülős, egymás után meghalós történetet sikerült kitalálni hozzá, ami - valljuk be - nem nagy teljesítmény. Az AMEE (Autonomous Mapping Exploration and Evasion) nevű robotnak jut az a hálátlan feladat, hogy egyesével levadássza a bolygóra lépő felderítőcsapat tagjait.



Ha Stanley Kubrick életben lett volna, garantáltan nem olyan filmet készített volna az A.I. - Mesterséges értelem című filmből, amilyet végül Steven Spielberg rendezett meg. A valaha élt egyik legidegesítőbb gyerekszínész, Haley Joel Osment volt a főszereplő, vagyis a valódi kisfiúvá akarni váló David (világos a Pinocchio-párhuzam), ám szerencsére elhomályosította Jude Law, a speciális effektek, no meg Teddy, a robotmackó.



Alex Proyas sokkal jobb rendező annál, minthogy bérmunkákra pazarolja a tehetségét, de, mint tudjuk, pénz beszél, így vállal(hat)ta el a szintén asimovi alapokkal rendelkező Én, a robot dirigálását. A forrásul szolgáló novelláskötet a robotika három alaptörvényét vizsgálja, a film ezzel szemben inkább az akcióra helyezi a hangsúlyt, melyben egy Sonny nevű robotot gyilkossággal vádolnak meg, de mivel a gép elszökik, egy rendőrt küldenek utána.



A firka- (ill. általában a filmes) robotok közül magasan kiemelkedik a Pixar által megalkotott Wall-E, aki szavak nélkül, pusztán csak mozdulatokkal és hangokkal is többet mond, mint egy agyondumált Tarantino-szösszenet. Hogy mi ennek a titka? Az, hogy a filmnek van mondanivalója, humora, valódi és nem csöpögős bája, így a végeredmény a gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezhető.



Külön posztot érdemelnének a Ki vagy, Doki? robotjai, hiszen az évtizedek alatt tucatnyi gépezet bukkant fel a sorozatban, de mivel legalább egyet muszáj kiemelni, legyen az K-9, a robotkutya, aki 1977-ben volt először látható a Doktor mellett. (Teljes lista ITT.)



Astro Boy egy japán animekarakter, amely 1963-ban mutatkozott be, ám mangaként már 1952-től követhették a rajongók a kalandjait. Astro Boy-t egy tudós alkotta meg, akinek fia autóbalesetben elhunyt, ezért az androidot úgy programozta, mintha igazi gyerek lenne.



A Star Trekben ugyan kevesebb a robot, mint "nagy riválisában", a Star Warsban, de nem kevésbé érdekesek vagy viccesek (esetleg szexisek, hiszen nem egy női gép is feltűnt a szériákban, jellemzően a Klasszikus sorozatban). Mind közül a legemlékezetesebb azonban kétségkívül az Új Nemzedék android parancsnokhelyettese, az Enterprise tudományos tisztje, Data, akit Gene Roddenberry jó barátja, Isaac Asimov tiszteletére talált ki. Data szeretne minél emberibbé válni, ez pedig sok konfliktusba vagy humoros szituációba keveri.



A hatmillió dolláros férfi egy amerikai tévésorozat volt a '70-es évek közepén, melynek főszereplője egy volt űrhajós, Steve Austin, aki egy balesetet követően - egy titkos kormányügynökség jóvoltából - bionikus implantátumokat kap (bal szem, lábak, jobb kar), így emberfeletti képességekre tesz szert.



A hatmillió dolláros férfi spin-offja (melléksorozata) volt a The Bionic Woman, melynek főhőse szintén majdnem végzetes balesetet szenved (ő sportolás közben), és hasonló kibernetikus kiegészítőkkel mentik meg az életét, mint férfi kollégájának (emberfeletti hallás, jobb kar, lábak).



Az eredeti Battlestar Galactica a mozifilmes színvonalú trükkök ellenére is átlagos sci-fi-sorozat volt, ellenben a modernizált verziója minden idők egyik legjobb tudományos-fantasztikus szériájának bizonyult. Az ember által készített, majd fellázadt robotszolgák, a cylonok mindkettőben főszerephez jutnak, a Caprica című előzményben pedig azt is megtudhatjuk, honnan származnak a "kenyérpirítók". Mindez már megtörtént egyszer, és újra meg fog.



Ami a napszemüveg a Mátrixnak, az KITT (Knight Industries Two Thousand) a Pontiacnak. Bár "csak" egy kocsiról van szó, a beépített mesterséges intelligencia, és a látványos, "autófeletti" képességek miatt mindenképp helye van ebben a listában a Knight Rider négykerekű főszereplőjének.



A Transformers eredetileg a Hasbro és a Takara játékgyárak által kitalált, átalakítható robotfiguráinak közös neve, ám a képregények, rajz- és főleg az élőszereplős filmek után nincs ember, aki még emlékezne, honnan is jöttek e gépezetek.



Szintén a rajzolt robotfigurák táborát erősíti Bender a Futurama című animációs sci-fi-sorozatból. Bender igazi antihős: iszik, dohányzik, rondán beszél, és nem veti meg a szebbik nemet sem.



A harmadik mozifilmben már szerepelt női terminátor, de ott csak egy sima hentelőgép volt, ezért a Sarah Connor krónikái című, mindössze egyetlen szezont megért tévésorozatban már egy sokkal karakteresebb és komplexebb robotnőt (lányt) alkalmaztak. Aki azt állítja, nem támadtak bűnös gondolatai Summer Glau Cameronja láttán (főleg amikor egyszer fehérneműben lejtett át a szobán), az hazudik és festi magát.



Ha alulöltözött kiborg-nőket akarunk nézegetni, akkor Japánba kell mennünk, vagy elég, ha megnézünk néhány animét, leginkább a Ghost In The Shell című sci-fi-sorozatot és az ahhoz tartozó filmeket. Motoko Kusanagi őrnagy és Batou a 9-es szekció nevű különleges alakulat tagja, de e csapatot szolgálják a pókszerű, intelligens harci robotok, a tachikomák is.



Bár a Stallone-féle Dredd bíró sokak szerint nem lett túl jó, mivel nem sok köze van a forrásképregényhez, a legmaradandóbb jelenetek minden bizonnyal az ABC-robothoz fűződnek. Ezt a harci robotot az emberek háborúkban használták, azóta viszont csak rozsdásodnak. Rico jóvoltából egyikük új esélyt kap, ennek viszont sokan látják kárát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése