2015. március 9., hétfő

Hajnali mentőakció

2006-ban Christian Bale még nem számított szupersztárnak, viszont már túl volt az Amerikai pszichón, A gépészen, az Equilibriumon, és a Christopher Nolan-féle Batman-trilógia első részén, szóval a filmbarátok jól ismerhették színészi kvalitásait és persze azt is, hogyan képes két szerep között olykor döbbenetesen átalakulni.
A gépész miatt alig 50 kilósra sorvadt, míg Batmanként 90 kg volt a testsúlya. A Hajnali mentőakció érdekében "csak" 60 kilóra fogyott.

A történet:
A német születésű Dieter Dengler amerikai vadászpilóta a '60-as években. Nem sokkal a vietnami háború kitörése előtt társaival egy titkos berepülést hajt végre a laoszi határ közelében, ahol gépét találat éri, ám a férfi túléli a zuhanást, nem sokkal később viszont az ellenség fogságába esik. Többször megkínozzák, ezután pedig egy a dzsungelben épült fogolytáborba viszik, ahol rajta kívül más amerikaiak is raboskodnak. Ahogy telnek a hetek és hónapok, Dieterben egyre jobban megérik az elhatározás, hogy megszökik.

Az élet a legjobb forgatókönyvíró.
Bármekkora közhely ez a mondás, attól még igaz. Dengler története is a valóságon alapul: 1966. február 1-jén lőtték le, hat hónapig volt fogságban, szökése után pedig majdnem négy hétig bujkált az őserdőben, mielőtt egy amerikai légi járőr fel nem fedezte.
A film sokat merített Dengler emlékirataiból (Escape from Laos), és noha az egykori katona a forgatás és a mozipremier idején már nem élt (2001-ben öngyilkosságot követett el), 1997-ben már dolgozott együtt Herzoggal, amikor a rendező egy dokumentumfilmet készített róla.

Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Őszintén szólva nem ismerem annyira behatóan Werner Herzog munkásságát, hogy magabiztosan véleményt formálhassak róla, de e filmje alapján mindenképp elmondható, hogy jó rendező, viszont nem biztos, hogy a vietnami háborús dráma neki való.
Persze korrekt módon elkészítette, ehhez nem férhet kétség, nincs benne se fölösleges nyál, se idegesítő propaganda, szóval mindenképp tisztességes munka, ami semmiben nem marad el egy átlagosan jó hollywoodi alkotástól, ugyanakkor éppen emiatt a realistább, kevésbé "hatásvadász" stílus miatt nem sorolható be az olyan klasszikus vietnami háborús mozik közé, mint pl. A szarvasvadász, az Apokalipszis most, vagy A szakasz, ugyanis ha a közönség valami mozgalmasabbat, "háborúsabbat" vár, esetleg olyasfajta bírálatot, mint egy Oliver Stone-produkcióban, akkor lehet, hogy csalódni fog.
Herzog filmje nevezettekkel szemben sokkal nyugodtabb, a szereplőkre és a köztük lévő viszonyokra koncentrál, a kínzásokat és a "borzalmakat" éppen csak mutatóban prezentálja, ám nem ezeket helyezi a középpontba, ezért aztán látszólag nem sok minden történik azon kívül, hogy néhány rongyos alak ül egy bambuszkunyhóban, néha azon kívül beszélgetnek, az őreik pedig ordítoznak velük. Nevezheti ezt valaki unalmasnak, ám talán éppen ez a monotonitás fejezi ki a legjobban, hogyan telhettek a foglyok napjai.
A cselekmény azt követően gyorsul fel kissé, miután Dengler és társai elszöknek, onnantól az izgalom és a dráma is több.
A színészek elsőrangúak, persze nagyon sok múlt a megjelenésükön is. Christian Bale szemmel láthatóan egyre soványabb a játékidő előrehaladtával (valójában épp fordítva történt: a normál testsúlyú jeleneteket forgatták később, mert a hízás gyorsabb folyamat a fogyásnál), amúgy meg a tőle elvárható magas színvonalon játszik, ám színészi fronton mégsem őt, sokkal inkább Steve Zahnt kell kiemelni, aki általában komikus mellékszerepekben szokott feltűnni, itt viszont megmutatja, hogy a drámai alakításokkal is gond nélkül elboldogul, sőt.
Jeremy Davies legalább olyan csontvázszerűvé vált a szerep kedvéért, mint Bale A gépészben, de persze ez nála is csak az egyik eszköz volt a rabságba már kissé beleőrült Eugene megformálásához.


Dieter Dengler volt az első amerikai pilóta, akinek sikerült megszöknie a vietnami háború során. Történetét nyilván sokkal érdekfeszítőbb módon is meg lehetett volna filmesíteni, ám a szerényebb kivitelezés talán jobb példát mutathat kitartásra és elszántságra.
Werner Herzog műve nem jobb, de nem is rosszabb annál, mint amit eddig megszoktunk, viszont tény, hogy a leghíresebb Vietnamos mozikat nem fogja maga mögé utasítani, mert ahhoz azért kellene az a bizonyos "plusz".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése