2015. december 15., kedd

Ifjúság

Az Oscar-díjas A nagy szépséget jegyző Paulo Sorrentino legújabb műve ezúttal is olyan embereknek szól, akik számára nem (csak) az a film, ami Hollywood pöcegödreiből a világra zúdul.


A történet:
Egy svájci luxus-szállodában pihen Fred, a visszavonult, világhírű karmester, és régi barátja, a filmrendező Mick. Előbbi lányának házassága éppen felbomlóban van, ráadásul az angol királynő is fel akarja kérni egy koncert dirigálására, amit viszont személyes okok miatt elutasít, utóbbi pedig egyfajta testamentumként el akarja készíteni utolsó filmjét, melynek forgatókönyvén többedmagával dolgozik.
A hotel további lakói közé tartozik egy németországi filmszerepre készülő fiatal amerikai színész, egy házaspár, melynek tagjai egyetlen szót sem szólnak egymáshoz, egy elhízott, egykori futballcsillag, egy buddhista szerzetes, és egy szépségkirálynő.
A furcsa vendégek útjai újra és újra keresztezik egymást, miközben Fred és Mick azon tépelődik, hogyan rohant el mellettük az élet, és mit csináltak vagy nem csináltak volna másképp fiatalabb korukban.

Grand Sorrentino Hotel

Ahogy A nagy szépségben, a történet itt is csak hellyel-közzel írható körül, hiszen legalább ilyen fontosak a benyomások és a hangulat, melyet a rendező különféle - látszólag lényegtelen - jelenettel prezentál a nézőknek.
Valahol ez is Federico Fellinit idézi, csakúgy, mint a fura, olykor groteszkbe hajló figurák felbukkanása (pl. "Diego Maradona"), a mágikus realizmus (levitáló szerzetes, vezénylés a teheneknek), az életen és a múlton való merengés, de persze ugyanilyen hangsúlyt kap a művész gyötrődése és szembeállítása a magánemberrel, stb.

Valószínűleg kevesek számára jelent élményt ez a stílus, hiszen aki szórakoztató kommersz-filmeken nevelkedett, az hosszúnak és unalmasnak is titulálhatja Sorrentino művét, melynek látszólag se füle, se farka, se verekedő óriásrobotok, se mutáns dinoszauruszok nincsenek benne, ezért maximum Mădălina Ghenea - amúgy gyönyörűen erotikus - ruhátlan antréját gondolhatja megnézésre "méltónak".

Megvalósítás, színészek és konklúzió:
Nagyon szépen fényképezett, európai jellegű alkotással van dolgunk, melyben pl. egy svájci hegyi táj ugyanolyan fontos, mint egy arcközeli.
Bár nem sok minden történik, mozgalmasságot vagy "akciót" hiába is keresnénk, a tempó rendben van, nem kell félni az unalomtól, bár az is igaz, hogy az egymással hol itt, hol ott beszélgető szereplők hamar ásítozásra képesek bírni az ilyesmire érzéketlen nézőket. Mondjuk, ez legyen az ő bajuk.
Aki Michael Caine-t csak a Christopher Nolan-filmekből, Harvey Keitelt pedig pl. a Sátánkából vagy az Alkonyattól pirkadatigból ismeri, bizonyára meglepődik, mennyire lenyűgöző színészek, akik tehetségük alig morzsáját pazarolják csak az ezekhez hasonló produkciókra.
Mindketten nagybetűs színészetet mutatnak be, és bár nyilván megtehetnék, egyáltalán nem rutinból játszanak, hanem nagyon is komolyan veszik a szerepüket, amihez persze megfelelő színészvezetés is társult.
Rachel Weisz is rég túllépett már a csinos biodíszlet funkcióján, ismét Oscar-díjashoz méltó teljesítményt nyújt, Paul Dano pedig újból bebizonyítja, hogy generációjának egyik legjobb színésze. Az ő alakítása azért is figyelemre méltó, mert gyakorlatilag alig használ bármilyen kifejezőeszközt, ám játéka így is emlékezetes marad.


Melyik a jobb, fiatalnak vagy idősnek lenni? Vagy ez nézőpont kérdése?
Paolo Sorrentino mozija egy szép képi költemény, ugyanakkor nem művészfilm, legalábbis nem a szó pejoratív értelmében, ám befogadásához mindenképpen szükséges egy nyitottabb szellem.
Míg A nagy szépség tipikusan olasz alkotás volt, addig az Ifjúság sokkal nagyobb számú, multikulturális közönséghez képes szólni, ami nem csak a nemzetközi szereplőgárda érdeme.
Mondjuk, témáját tekintve olyan elemi erejű újdonsággal nem szolgál, hiszen az élet nagy kérdéseiről már számtalan filmet készítettek, de azért a rendező megmutatja, hogy bármikor újra el lehet mélázni rajtuk.


Az Ifjúság 2015. december 12-én elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb filmnek járó díját, valamint elismerték Paolo Sorrentinot és Michael Caine-t is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése