Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellen

A DC/Warnernek nagyon nem mennek az élőszereplős filmek (tisztelet a kevés kivételnek), és az utóbbi időkben animációs fronton is egyre inkább érvényesül a futószalag-effektus, legalábbis ha azt nézzük, hogy néhány éve volt pl. Superman/Batman: Közellenségek, vagy pláne A Sötét lovag visszatér, akkor napnál világosabb, hogy kissé megrekedt a tudomány, ami - mondjuk úgy - a Batman fia-trilógiával csúcsosodott ki.

A JLvsTT ennek közvetlen folytatásaként is tekinthető; Batman/Bruce Wayne folyamatosan küszködik a betörhetetlen és makacs Damiennel/Robinnal, így más módszerrel próbálja ránevelni a fiút a csapatmunkára. Elküldi a Tini Titánokhoz, ahol hozzá hasonló korú fiatalokkal lehet, Starfire felügyelete mellett pedig azt is megtanulhatja, hogyan működjön együtt másokkal. Raven apja viszont éppen ezt az időt találja alkalmasnak arra, hogy lányán keresztül ismét megpróbáljon betörni az emberek világába, ehhez pedig a Liga tagjait akarja felhasználni. A Tini Titánokra hárul a feladat, hogy megakadályozzák sátáni tervét.

Talán most elindul valami pozitív változás, hiszen nem tarthat örökké a színvonal lejtmenete, az egész jó Young Justice viszont már öt éve volt, szóval ideje valami újat - és legalább ugyanolyat, de inkább jobbat - villantani. Nyilván nem érdemes mélyenszántó filozófiát és kifinomult karakterábrázolást várni (bár miért ne?), ehelyett főleg a maratoni bunyókon lesz ezek után is a hangsúly, ám ezzel sincsen nagy baj, amennyiben a jól ismert és megszokott karakterek megkapják a nekik szánt "műsoridőt", létrejön az egyensúly a zúzás és a normális történet között.

A JLvsTT esetében beszélhetünk ilyesmiről, bár nyilván így sem a forgatókönyvírás csúcsa a sztori, mégis jut benne hely némi személyiségfejlődésnek, akadnak humor-bonbonok is, a legjobb húzás viszont kétségtelenül az, hogy feltűnik Starfire, Beast boy és Raven, akik korábban nem igazán szerepeltek egész estés rajzfilmekben, ezért aztán az újdonság erejével hatnak.

A történet persze most is faék-egyszerűségű, hasonlóval a Tini Titánok-szériában is találkozhattunk, de most legalább nem a megint szinte végig seggfejkedő Robinról szól a történet, hanem inkább Ravenről, aki - valljuk be - lényegesen szimpatikusabb figura, minimum azért, mert sajnálni lehet, míg Damient legszívesebben felpofoznánk a bunkó megnyilvánulásai miatt.

A külsőségek pontosan követik a korábbi produkciókét, így pl. a nők továbbra is nagyon szépek és keveset takaró ruhát viselnek, Starfire pedig még a dekoltázsát is bőszen mutogatja, az alkotók viszont ügyeltek rá, hogy még véletlenül se lássunk a miniszoknyája alá, habár a legképtelenebb manővereket hajtja végre repülés és harc közben. (Hasonló "diszkréció" Wonder Womanre is jellemző.)

Az általam olyannyira kedvelt apróságok adják el leginkább a filmet (legalábbis számomra), így pl. Cyborg pizzája, Beast boy poénjai, Batman neurotoxinja, stb., és persze az is, hogy a Superman-Batman-Wonder Woman-triumvirátus nem telepszik rá senkire, hanem háttérbe húzódnak, és hagyják a többi szereplőt érvényesülni.

Korrekt, a megszokott színvonalat probléma nélkül hozó film lett Az Igazság Ligája a Tini Titánok ellen, még a cselekmény is jobb kicsit az átlagosnál, szóval talán újra elkezd felfelé kapaszkodni a DC/Warner, hogyha mozikban nem is, akkor legalább direct-to-video/rajzfilm fronton szórakoztató produktumokkal szolgáljon.