2016. november 10., csütörtök

Özönvíz előtt

Az megvan, hogy Áder János, magyar köztársasági elnök akart lenni az ENSZ következő főtitkára? Ezért tolja már évek óta a környezetvédelmi pr-t, így talán már ő maga is elhitte, hogy esélye lehet elfoglalni Ban Ki-mun bársonyszékét. Hát, nem. A portugál António Guterrest fogják kinevezni, Áder pedig még a jelölésig sem jutott.
A környezetvédelem rendkívül fontos, sőt alapvető dolog, viszont nagyravágyó emberek gyakran tűzik lobogójukra, persze, nem mindig meggyőződésből, sokkal inkább a népszerűségük növelése, vagy a karrierjük érdekében.
Hogy Leonardo DiCaprioval mi a helyzet, nem tudom, bár az is igaz, hogy neki nincs szüksége további hírnév-növekedésre, mindenesetre a National Geographic-kel összefogva, két év alatt, egy igen éles hangvételű figyelmeztetést fogalmazott meg - csak kár, hogy jó eséllyel ennél tovább nem fog jutni a dolog, pláne most, hogy Donald Trumpot amerikai elnökké választották, aki többször is nyíltan hangot adott a globális felmelegedéssel szembeni szkepticizmusának. (Hogy tudatlanságból, vagy cinikus állathülyeségből, az rejtély.)

A gyönyörök kertje
Hieronymus Bosch híres triptichonja a XVI. század legelején készült. A narrátorként és szereplőként is közreműködő Leo, saját elmondása szerint, kisgyerekként sokat nézegette a festményről készült reprodukciót, melynek három része a Paradicsomot, a földi gyönyöröket és a poklot ábrázolja. A dokumentumfilm keretéül is szolgáló szárnyasoltár középső, legnagyobb része napjainkat szimbolizálja, amikor a túlnépesedett emberiség (zöme) jódolgában nem tudja, mit csináljon, ártalmas tevékenységével, főleg az ipari civilizáció fenntartásával, a mértéktelen pazarlással és környezetszennyezéssel azonban azt kockáztatja, hogy átcsusszan a jobb oldali részre, vagyis a pokolba, miután visszafordíthatatlanul károsította a bolygót.
Az Oscar-díjas színész körbeutazta a világot, az Északi-sarktól egészen Indiáig, beszélt a helyi emberekkel, saját szemével látta az erdőirtásokat Indonéziában, szívta Peking szmogtól terhes levegőjét, szembesült az olvadó grönlandi jégsapkával, lemerült a haldokló/eltűnő korallzátonyokhoz, és persze beszélgetett aktivistákkal, szakértőkkel, akik kivétel nélkül aggodalmukat fejezték ki a különféle szennyező anyagok miatt (szén-dioxid, metán), melyek egyre nagyobb mennyiségben kerülnek a légkörbe.

Cselekednünk kell, amíg nem késő!

Ezekben a beszélgetésekben számottevő újdonságok ugyan nem hangzanak el, legalábbis olyanok, melyekről eddig ne lehetett volna tudni, ugyanakkor a "bennszülöttekkel" való találkozó sokkal közelebb hozza a riasztó jelenségeket, személyes élménnyé teszi a látottakat, nem csupán "egy újabb NatGeós huhogássá". Mindez megtörténik, mert ott van, látjuk, nem csak beszélünk róla.
A "kisembereken" kívül a nemzetközi gondolkodást, politikát és gazdaságot alakító személyek is megszólalnak, pl. Elon Musk, a SpaceX és a Tesla feje, Barack Obama, Ferenc pápa, stb., de még A visszatérőt jegyző rendező, Alejandro González Inárritu is elmondja, hogy azért kellett Argentínába utaztatni a komplett stábot, mert az eredeti forgatási helyszíneken egyszerűen nem találtak elég havat, miután a helyi telek évről évre egyre melegebbek.
Minden megszólaló egyetért abban, hogy mihamarabb tenni kell valamit, mert a szavak ideje lejárt, ill. egyre jobban tudatosítani kell a világ lakosságában, hogy a globális felmelegedés valódi fenyegetést jelent, bármit is állítsanak a profitorientált iparvállalatok által pénzelt megmondóemberek és politikusok.
Nem várhatunk tovább, mert ha ugyanígy folytatódik a szennyezőanyag-kibocsátás, az erdőirtás, stb., akkor a gyermekeink és unokáink egy kopár, sivár, kifosztott, megerőszakolt Földet fognak örökölni.
Félreértés ne essék, bolygónknak tök mindegy, hogy mennyire meleg; pl. a Vénusz is köszöni szépen, jól elvan a maga közel 500 Celsius fokos felszíni hőmérsékletével. De nincs is rajta semmilyen élet. Nekünk, embereknek és persze a növényzetnek, állatoknak viszont nagyon is számít, hogy kemencében élünk-e.
Azt kell megérteni, hogy minden mindennel összefügg. Ha például a pillanatnyi, rövidtávú haszon érdekében elpusztítjuk az esőerdőket (Indonéziában, Brazíliában, stb.), az olyan hatással lehet a tengeráramlatokra, amely jelentősen befolyásolja pl. Európa klímáját. Amikor tehát globális felmelegedésről beszélünk, arról is van szó, hogy az egyes földrajzi területek természetes időjárási viszonyai megbomlanak, így sokkal forróbb nyarak és sokkal enyhébb telek következnek be.
Oké, kicsit melegebb van, nagy ügy, mondhatnánk. Igen ám, csakhogy ez elsivatagosodással jár, odalesz a termés, ami élelmiszerhiányt, éhínséget okozhat, ami könnyen háborúhoz vezethet, vagy "csak" az ivóvízkészletek csökkennek le drasztikus módon (netán teljesen eltűnnek), gleccserek és jégmezők olvadnak el, ami viszont több méterrel megemeli a tengerek szintjét, ezzel elárasztva nagyvárosokat, országrészeket.
És akkor még nem esett szó a kipusztuló állatfajokról, a letarolt tájak csúnyaságáról, és arról, hogy ugyan a Föld egy idő után helyrehozza magát, mint ahogy megtette már a múltban többször is, viszont azt mi már nem fogjuk látni. Alig 150 év alatt sikerült mindezt elérnünk.
Leo abszolút kívülállóként tekint a problémákra és beszél az érintettekkel, így elfogultság nélkül képes véleményt alkotni, hírnevét felhasználva pedig olyan emberekhez is képes eljutni, akikhez az átlagember sohasem - és még arra is lehetősége nyílt, hogy az ENSZ-ben felszólaljon közel 200 ország képviselői előtt, összefogásra és cselekvésre szólítva fel kvázi az egész világot.
Hogy ebből lesz-e valami, az erősen kérdéses. Az ember olyan, hogy amíg nem érzi a saját bőrén a következményeket, addig egy 10 ezer kilométerre élő személy gondjait nem fogja magáénak tudni. Vagy csak nem érdekli, mert annyira elvette már az eszét a pénz és az esztelen vagyongyarapítás.
Jó látni persze, hogy az egyes nemzetek ratifikálják a különféle egyezményeket, köztük a két legnagyobb szennyező, az USA és Kína, ám aláírni valamit egy dolog, betartani és végrehajtani pedig egy másik - ahogy arra a film is rávilágít.
Kedvező jelek vannak, például Svédország gyakorlatilag teljesen áttért a fosszilis energiahordozókról a megújulókra, és Kínában is rohamosan terjednek az alternatív lehetőségek, ám ez nem elég. Lehet, hogy már most el vagyunk késve, az viszont biztos, hogy minél tovább halogatjuk a megoldást, annál nehezebb és drágább lesz helyrehozni a károkat.


Özönvíz előtt. Szimbolikus és valós fenyegetés. Szimbolikus, mert a Biblia szerint Isten özönvízzel pusztította el a világot, hogy újrakezdje az egészet, és valódi, mert néhány évtizeden belül az emberiség hasonlóan járhat önnön tevékenysége miatt. Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.
 
A film magyar szinkronnal:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése